DR. DÉGEN LÁSZLÓ KOLLÉGÁNK TUDOMÁNYOS FOKOZATA
2011. április 6.

Dr. Dégen László az AGRIBRANDS Europe Hungary zRt. kutatás-fejlesztési és minőségbiztosítási igazgatója ez év januárjában Kaposváron „summa cum laude” minősítéssel megvédte PhD disszertációját:

A TAKARMÁNY ROSTTARTALMÁNAK HATÁSA AZ ENERGIA ÉS AZ AMINOSAVAK EMÉSZTHETŐSÉGÉRE, ÉS GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYE A HÍZÓSERTÉSEK TAKARMÁNYÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRA címmel.

A takarmányozási költségek csökkentése érdekében a melléktermékek használata a  sertéstakarmányozásban az elkövetkezendő időben is fontos marad. A gabonafélék humán táplálkozási célra történő növekvő felhasználása arra ösztönzi a takarmányozási szakembereket, hogy több mellékterméket használjanak a monogasztrikus állatok takarmányozásában. A korlátozottan rendelkezésre álló és egyre dráguló energiaforrások versenyhelyzetet teremtettek az élelmiszer és takarmány alapanyagokért. A jövőben a takarmányiparnak nem csak a gabonáért, de a melléktermékekért is versenyeznie kell.

A melléktermékek keletkezésük során, olyan eljáráson mennek keresztül, melyek eredményeként rosttartalmuk feldúsulhat. Annak érdekében, hogy a takarmányipar ezeket az alapanyagokat fel tudja használni, pontosan kell ismerni azok takarmányozási értékét. Ez azért rendkívül fontos, mert a komponensek táplálóértékének, valamint a táplálóanyagok közti interakcióknak az ismerete az állatok táplálóanyag igényének pontosabb kielégítését teszi lehetővé. Mindezen ismeretek birtokában lehetőség van arra, hogy a melléktermékek használatakor az állatok teljesítménye ne romoljon, és a receptúrakészítés során a takarmányköltségek jelentős csökkentésével is számolni lehet.

A takarmányrost egy rendkívül heterogén anyag, az egyes rosttípusok fiziko-kémiai tulajdonsága - mint például az oldhatóság és a viszkozitás - igen eltérő lehet. Irodalmi adatok azt mutatják, hogy az oldható rost, az oldhatatlanhoz képest nagyobb mértékben csökkenti az aminosavak látszólagos és a valódi ileális emészthetőségét. Ugyanakkor az energia bélsárból mért emészthetőségét nagyobb mértékben rontja az oldhatatlan rost, mint az oldható. A gyakorlat számára szükséges lenne olyan regressziós egyenletek kidolgozása, amellyel becsülni lehet a táplálóanyagok ileális  emészthetőségének változását különböző rostforrások esetén, amikor nagy rosttartalmú alapanyagot használunk az adag összeállításnál. Az irodalmi adatok szerint a nagy rosttartalmú takarmány zsírkiegészítésekor a zsír-rost interakció következtében szignifikáns különbség lehet a számított és a sertéstakarmányok mért energiatartalma között. A receptúrakészítés pontosságának javítása érdekében további kutatások szükségesek, melyekkel a zsír-rost interakció hatását számszerűsíteni tudjuk.

Az ez irányú mélyebb ismeretek lehetővé teszik, hogy a „precíziós” takarmányozást tovább fejlesszük, és versenyképességünket tovább javítsuk mind a hazai, mind a nemzetközi takarmánypiacon.

Makai Szabolcs
Purina® disztribúció igazgató