HOL BOLDOG A NYÚL? KÉRDEZZÜK MEG ŐKET!
2007. május 10.
Szívesen adunk tanácsot másoknak, gondoljuk, „mi tudjuk mi a jobb nekünk”. Így lehet ez az állatokkal kapcsolatban is: magunkból kiindulva elképzeljük mi jobb, milyen körülmények megfelelőbbek nekik.
A természetes környezetet gondolnánk a legjobbnak, de ott olyan egyensúly alakult ki, hogy annyi egyed nő fel, marad életben, amennyi az elpusztultakat pótolja, hogy a populáció fennmaradjon. Ez még az igen szapora nyúlra is igaz. Azért „kénytelen” ennyire szaporodni, hogy az igen magas elhullást, a ragadozók kártételét pótolja. Az állattenyésztés, ezen belül a nyúltenyésztés egyik legfontosabb célja viszont, hogy minél több egyed szülessen és ezekből lehetőleg minél többet, egészségesen felneveljenek.
Az utóbbi években az állatjóllét (animal welfare) szerepe felértékelődött, de ez az esetek többségében nem ellentétes az állattartók érdekével. Teljesen természetes, hogy a megbetegedés, az elhullás vagy bármilyen körülmény, ami a közérzetét hátrányosan befolyásolja az az eredményességet, a gazdaságosságot is rontja. Egyre több kutató vizsgálja az állatok (a nyulak) viselkedését és von le belőle olyan következtetést, ami az elhelyezésüket és tartásukat jobbá teheti. Nagyon lényeges az, hogy ezek kísérletekkel alátámasztottak legyenek, mert e nélkül a jóhiszemű ember is tévedhet.
 Nyúltenyésztésben többen javasolják, hogy az állatokat ne ketrecben, hanem nagyobb csoportban nyitott tetejű fülkében a földön vagy még jobb, ha mélyalmon tartják. Ezzel a logikus elképzeléssel kapcsolatban több meglepő (de logikus) kísérleti eredmény született. Ezek többségét egy az EU által finanszírozott munkacsoport (14 ország kutatói részvételével) érte el. Az eredmények könyv alakban is megjelentek (Maertens L., Coudert P.: Recent advances in rabbit science. ILCO, Melle, Belgium, 2006).
Nézzünk néhány példát. Több kutatócsoport egymástól függetlenül megállapította, hogy ha egy fülke fele drótrács padozatú, a másik fele mélyalom (istállókban általános hőmérsékleten: 16°C felett) a növendéknyulak többsége (75-85%-a) a rácspadozatot választja annak ellenére, hogy a rácson a kívánatosnál sokkal nagyobb telepítési sűrűség alakul ki. Ez volt jellemző már a kísérlet kezdetén is, amikor az alomanyag még friss és száraz volt. A magyarázatot is megtalálták: a nyulak a tömött bunda miatt nehezen tudnak a felesleges hőtől megszabadulni és a hőfelesleget rácspadozaton könnyebben leadják. (Az üregi nyulak nappal, melegben a föld alatti hűvös üregben vannak és este, éjjel aktívak!)
A kísérletek igazolják, hogy mélyalmon magasabb a mortalitás. A házinyúl egyik leggyakoribb betegségét, a kokcidiózist okozó kokcidiumok a bélsárral ürülnek. Az alomanyagba kerülnek, amiből a nyúl szívesen fogyaszt és ezzel saját magát, és társait fertőzi. Ez az oka, hogy csak olyan padozat alkalmas nyúltartásra, amelynél a bélsár kihullik a ketrecből. Minimális a fertőződés veszélye. Gyógyítani pedig csak gyógyszerrel lehet. A legolcsóbb (és legjobb) megoldás a fertőzés megelőzése, megakadályozása.
Szabad helyválasztásos kísérletben vizsgálták, hogy milyen magasságú ketrec jobb a nyulaknak. Az állatok négy ketrec között lengőajtókon keresztül szabadon mozoghattak és 24 órás videó felvételeken számolták, mikor hány nyúl van a 20, 30 és 40 cm magas vagy a felülről nyitott ketrecben. Meglepő, hogy mind a három „fedett ketrecet” több nyúl kereste fel, mint a felülről nyitottat. A 20 cm magas kényelmetlennek tűnő ketrecet is ugyanúgy elfogadták. Az eredmények magyarázata az, hogy az üregi nyúl a szűk üregben érzi magát biztonságban. Csak a táplálkozás idejére hagyja el azt, és akkor is csak olyan távolságra megy, hogy ragadozó közeledése esetén de tudjon menekülni a föld alatti járatba.
Hasonló felépítésű volt az a kísérlet, amikor a nyulak kis (hizlaló méretű) és ennek 2-, 3- és 4-szeres méretű ketrecek között választhattak szabadon. A fiatal nyulak döntő többsége a két legkisebb ketrecbe zsúfolódott, és az átlagos 16 nyúl/m2 mellett itt 70-80 nyúl jutott egy m2-re. Amint egy nagy csoportban nevelt nyulaknál készült kép is mutatja (2. kép) a nagy tér ellenére a nyulak szívesen összebújnak, akár egymásra mászva pihennek.
16 nyúl/m2, vagy 45 kg/m2 sem a termelés, sem egyetlen viselkedési jellemző alapján sem hátrányos a növendéknyulaknak. Fiatalabb korban, kisebb súlyban pedig kifejezetten előnyös a nagyobb telepítési sűrűség.
Számtalan kísérletet végeztek a növendéknyulak nagyobb csoportban történő nevelésével kapcsolatban. Egy kivételével az összes szerző egyöntetűen az agresszív viselkedés miatti lényegesen nagyobb számú és súlyosságú sérülést talált a csoportosan nevelt nyulakon. Az a vélemény alakult ki, hogy csoportos tartásnál nem az agresszív egyedek száma nő meg, hanem egy-egy agresszív nyúl több társát tudja megsebesíteni. A vágóhidak ma már beteg, sérült egyedet át sem vesznek. A termelők érdeke a sérülések csökkentése, megszüntetése, aminek egyik lehetősége a kis csoportban, kettesével-hármasával történő nevelés.
 Igaz, hogy az üregi nyulak kolóniában élnek és többen ezt követendő (lemásolandó) példának tekintik. Ne felejtsük azonban el, hogy más állatfajok (madarak és halak) is élnek nagy csoportokban, rajokban. Ez a túlélési stratégiájuk alapja. A ragadozó így könnyebben téveszti el őket, nagyobb az esélyük a túlélésre. Az üregi nyulak túlélésének is a csoportos együttélés az alapja. Ezekben a csoportokban dominancia sorrend alakul ki, az erősebb elveri a gyengébbet. A rangsorban hátrább levő anyanyulak az állandó stressz miatt nem fialnak. Egy német kísérletben 150 m2 bekerített területen 3 anyanyúl között kialakult sorrend miatt a leggyengébbet (félénkebbet) a másik kettő, különösen az etetőnél, üldözte és ez a bak állandó jelenléte ellenére sem vemhesült.
Az üregi nyulak közvetlenül a fialás után vemhesülnek és 23-35 naposan otthagyják az előző almot. A házinyúlnál 11. napi újratermékenyítés és 28 vagy 35 napos választás terjedt el. Cél, hogy az anyanyulak kevésbé legyenek megterhelve, az ivadékok pedig fejlettebbek legyenek választáskor.
Az üregi nyúl alkonyatkor hagyja el az üreget, éjszaka aktív. A napfényt nem hogy nem kedveli, hanem a nagy fényerő egyenesen hátrányos számára.
A felsorolt példák és még rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy a nyúltenyésztésben dolgozó kutatók keresik a nyulak számára kedvezőbb tartási megoldásokat, és ezeket a ketrecek fejlesztése során fel is használják. Érdemes tudni, hogy az organikus (bio) nyúl húsa elsősorban azért drágább, mert a magasabb megbetegedési arány, elhullás és gyengébb termelés miatt drágább előállítani. Gondolhatnánk, hogy ezek az állatok boldogabbak, pedig egy emésztőszervi megbetegedés (hasmenés) nekik is hasonló szenvedéssel járhat, mint az embereknek.
Ne találjuk ki milyen körülmények jobbak a nyulaknak, kérdezzük meg őket. A szabad helyválasztásos kísérletek eredményei az ő válaszuk!
Prof. Dr. Szendrő Zsolt
a World Rabbit Science Association alelnöke
|